Letölthető pdf

Ár: 
500 Ft
A vásárláshoz regisztráció szükséges.
Oldalszám: 
5587. o.
JEL besorolás: 
O10, O54
Kivonat: 

A cikk az egyiptomi fejlesztésorientált kísérleteket vizsgálja a múlt század közepétől napjainkig, miközben a hangsúlyt az ezredforduló óta eltelt időszakra helyezi. Érvelésünk szerint Egyiptom nem tekinthető klasszikus értelemben vett fejlesztő államnak, mégis az azt vizsgáló elméleti keret jól alkalmazható mind a napjainkban kirajzolódó gazdaságpolitikai irány („Sisinomics”), mind a (tartósan fennálló) gazdasági és társadalmi problémák és kihívások elemzésére. Az írás legfőbb következtetése szerint Egyiptomra nem jellemző sem a problémaorientált pragmatikus hozzáállás, sem a kísérlet-tévedés elve szerinti cselekedve tanulás – az a két ismérv, amely a klasszikus (kelet-ázsiai) fejlesztő államok tapasztalataiból levonható legfőbb általánosítható tanulság volt. Napjaink etatista-nacionalista gazdaságpolitikája csak a retorikák szintjén új, valójában a nasszeri modell számos eleme él tovább bennük vagy tért vissza. Egyiptom bennragadt a régi fejlesztésorientált megközelítés csapdájában, azaz az útfüggőség dominál. *

 

 

English summary
The past revived: Egypt trapped in its old development-oriented approach
Synopsis: 

The article analyses the Egyptian development-oriented experiments from the middle of the last century until today, while emphasis is laid on the period after the Millennium. We argue that Egypt does not qualify as a classic developmental state (DS), still the analytical approach of the DS theories can be applied and off ers useful insights both regarding the unfolding “new” economic policy direction (also called Sisinomics), and the (long-standing) economic and social problems and challenges. According to our main conclusion the problem-solving pragmatic approach and the learning-by-doing approach based on the trial and error principle, that were among the generalizable insights from the experiences of the classic (East Asian) DS, are not present in the Egyptian case. The most recent statism and nationalist economic policies are “new” only in rhetoric terms, and in fact several elements of the Nasserist model survived or have been revived. Thus Egypt remained trapped in its old developmentalist approach and path-dependency prevails.