Letölthető pdf

Ár: 
500 Ft
A vásárláshoz regisztráció szükséges.
Oldalszám: 
426. o.
JEL besorolás: 
G01, H63
Kivonat: 

Egy állam szuverén bruttó államadósságának megengedhető mértékére nincs szabály sem a jogban, sem pedig a közgazdaságtanban. Talán, ha lett volna ilyen, Görögország nem került volna arra a kritikus finanszírozási plafonra, ahol több mint egy évtizede van. A cikk röviden bemutatja, hogyan jutott ide Görögország, milyen a hitelezőkkel egyeztetett és általuk támogatott lépéseket tett államadóssága finanszírozhatóságának fenntarthatósága érdekében, s azok milyen eredményre vezettek. Előzőnél részletesebben taglalja a szerző azt, hogy milyen kényszerű intézményi változások kezdődtek el a közelmúlt éveiben és vannak folyamatban napjainkban (köztük a privatizáció dinamizálása) azért, hogy a görög állam fizetőképessége fennmaradjon úgy, hogy közben államadóssága csökken. Erre a szerző által felvázolt társadalmi-gazdasági környezetben minimális esély mutatkozik, csökkenés elérhető, mértéke azonban nem tűnik elégségesnek. Zárógondolatként fogalmazódik meg az, hogy társadalmi konszenzus hiányában a görög intézményi reformok véghezvitele igencsak kétséges, valamint hogy – görög példa alapján – a jogalkotóknak talán el kellene gondolkodniuk egy önálló állami csődjog megalkotásán annak érdekében, hogy a befektetők/hitelezők által a szuverén államokkal megkötött hitelszerződések jogi kikényszeríthetősége biztosított legyen.

English summary
Future legal and economical barriers of Greece’s public debt crisis management – to what extent can privatization be a solution?
Synopsis: 

There is no rule regarding the extent of the public debt of a state in law or in economics. Perhaps if that were the case Greece would not have reached that critical funding ceilingwhere it has been more than a decade. The paper briefly demonstrates how Greece got to this situation and what steps it has taken – agreed and supported by its creditors – in order to sustain the financing of its public debt and what results these steps has brought. It explains in details what kind of forced institutional changes have started in recent years and are in progress today (including the dynamism of privatization) in order to maintain the Greek state's solvency while reducing its public debt. There is a minimal chance for this in the socio-economic environment delineated by the author, a decrease is available but its degree does not seem to sufficient. The conclusion is that in the absence of social consensus, the completion of the Greek institutional reforms is highly doubtful and that – on the basis of a Greek example – legislators might have to think about creating a stand-alone public bankruptcy law in order to ensure the legal enforceability of credit agreements concluded by creditors with sovereign states.